Details

Autor(en) / Beteiligte

• Csaba, Mohi

Titel

A nemzetállami jogrendszerek és a nemzetállami érdekérvényesítés átalakulása az európai integrációs folyamatban

Ort / Verlag

ProQuest Dissertations & Theses

Erscheinungsjahr

2010

Link zum Volltext

• ProQuest

Quelle

ProQuest Dissertations & Theses A&I

Beschreibungen/Notizen

• Henry Kissinger: ”Az első világháborút egész Európa elvesztette, nem csupán a vesztes, de a győztes hatalmak is. Európa 1918 óta immár nem aktív részese és alakítója a világpolitikai döntéseknek, hanem egyszerű és kiszolgáltatott tárgya azoknak. A világpolitikai döntéseket Európa feje fölött hozták a két világháború között Washingtonban, a hidegháború idején pedig részben Moszkvában, részben pedig Washingtonban. De ennél is rosszabb a helyzet: Európa saját, tisztán európai kríziseit sem tudja kezelni és megoldani, amint azt a délszláv válság és Koszovó példája is mutatja. Az üzenet így szól: ha rövid időn belül nem tudják megteremteni a politikailag és katonailag erős, egységes Európát, akkor még a legerősebb európai hatalmak sem lesznek egyebek, mint súly nélküli kategóriák az Eurázsiai Kontinens nyugati csücskén.”Jean Monnet: „Európa sokszínű és gazdag az egymáshoz kapcsolódó és egymástól eltérő nemzeti tradíciók jegyében. Mi, Európában évezredek óta együtt élő népek, nemzetek mások és mások, de mégis valamennyien ízig-vérig európaiak vagyunk. Az európai integráció igazi kihívása ebben található. A választ nekünk, magunknak kell megadni a kérdésre: ez a sokszínűség a mi gyengénk avagy a mi erősségünk és féltve őrzött gazdagságunk-e. Csakis akkor tudjuk felépíteni az egységes és erős Európát, ha méltó választ adunk és ha méltóak tudunk lenni az előttünk álló kihívásokra”John Fitzgerald Kennedy: „Egy politikailag és gazdaságilag integrált Európa az Amerikai Egyesült Államok egyenrangú partnerévé válna abban, hogy megvédjük közös értékeinket és megosszuk a világ vezetéséből adódó terheket és kötelezettségeket. Csakis egy teljes mértékben egységes Európa védheti meg az Atlanti Szövetséget a darabokra szakadás veszélyétől és kizárólag egy ilyen Európa teszi lehetővé a kölcsönösséget az Óceán mindkét partján az atlanti problémák megoldásában.”George Scyboz (a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnöke): „Svájcban Európa két nagy eltérő kultúrája, a germán és a latin találkozik egymással és kényszerül együttélésre. Nekünk, francia nyelvű svájciaknak alapvetően más a gondolatrendszerünk és munka módszerünk mint német nyelvű kollégáinknak és nem is feltétlenül szeretjük egymást. Ugyanakkor az évszázadok során rá kellett jönnünk , hogy szót kell értenünk egymással és tolerálnunk kell a karakterünkben meglévő eltérő jegyeket, mert csakis így foghatunk össze, csakis ezáltal lehetünk erősek, eredményesek, azaz svájciak.”Az angolszász jogrendszer „európaizálódásának” jelentős eseményére került sor 2009. szeptember végén azáltal, hogy az Egyesült Királyság törvényhozása megteremtette a Legfelsőbb Bíróság kontinentális természetű jogintézményét és ezzel felszámolta a Lordok Háza, vagyis egy politikai természetű intézmény által eddigiekben gyakorolt, az 1215. évi Magna Charta óta lényegében töretlen ítélkezési tradíciót. Mindazonáltal még hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy az egységes Európai Polgári Törvénykönyv szükségét és szerepét legalább is hasonló módon közelítsük meg a Csatorna innenső és túlsó oldalán. Az írott törvényi jogra épülő kontinentális és a bíró alkotta precedens jogból táplálkozó angolszász ítélkezési kultúra és gyakorlat között szinte áthidalhatatlannak tűnő különbségek, mondhatni szakadékok vannak. A különbözőségek súlya azért is rendkívüli, mert adott esetben nem csupán stílusról van szó, hanem a dolgok lényegéről, azok szemléletmódbeli különbségéről, a bíró alapvető feladatköréről és az általa évszázadok óta szolgált értékrendről. A kontinentális bíró (a bírói függetlenség állandóan sulykolt hangoztatása ellenére is) mindenkor a hatalom kiszolgálója volt, hiszen a hatalom által alkotott törvényeknek alárendelten, azok által determinált mozgástérbe szorítva hozta meg ítéleteit. Az angolszász hagyomány ezzel ellentétben a bírói függetlenséget és a bíró által alkotott jogot tekinti az egyéni szabadság oltalmazása alapkövének.