Details

Autor(en) / Beteiligte

• Ferenc, Kiss Gábor

Titel

Magyar királyi honvédség gyorscsapatai 1938–1941

Ort / Verlag

ProQuest Dissertations & Theses

Erscheinungsjahr

2012

Quelle

ProQuest Dissertations & Theses A&I

Beschreibungen/Notizen

• A Magyar Királyi Honvédség hamar felismerte, hogy a két világháború között olyan új katonai elmélet jelent meg, amely nemcsak a használhatatlan elképzelések sorát gyarapítja. Az I. világháborúban megjelent haditechnikai újítások sokak számára nem tették nyilvánvalóvá, hogy a hadviselés megújulás előtt áll. Az elhúzódó háború kimenetelét még nem csak ezek az újdonságok, hanem inkább az anyagi és morális felőrlés sikere határozta meg. Mire a katonai újítások háborút eldöntő tényezővé váltak volna, a hátországokban kibontakozó súlyos válságok következtében véget ért a nagy világégés. De potenciális lehetőségeik mindenképpen feltűnést keltettek, s ez különösen néhány katonai gondolkodót ösztönzött arra, hogy megkeresse és finomítsa az új fegyverzet számára a megfelelő alkalmazási módot. A 30-as években már megszülettek azok az elméletek, amely alapját képezték ezen új fegyver- és csapatnemek alkalmazásának a II. világháborúban. Az alapvető változás oka a motorizáció és az ezzel kapcsolatos hadviselési változások.970 Az évtizedre már a páncélos-, gépjármű- és repülőtechnika kifinomodott annyira, hogy módot adott az elméletek mind szélesebb körben való megvalósítására és alkalmazására.Magyarország fegyverkezését több tényező is hátráltatta. Legfontosabbaknak véljük a trianoni békeszerződés által előírt katonai korlátozásokat, valamint a megfelelő gazdasági és személyi háttér elégtelenségét. A 30-as évek végére ezek a tényezők kezdtek pozitív irányba változni s 1938-tól beindult egy nagyszabású fegyverkezési program. Ennek keretében került sor a gyorsfegyvernem megszervezésére. Az új fegyvernem magán hordozta mindazokat a gyermekbetegségeket, melyekkel a frissen újjászervezett Honvédség küszködött, sőt még sajátosságaiból adódóan ehhez még más problémák is járultak. Az új fegyvernemek területén persze más országok fegyveres erőinél is számos gyermekbetegséggel, technikai-, szervezeti-, elvi- , anyagi kellett megküzdeni.Az 1938-ban felállított gyorscsapatok első alkalmazására a Felvidékre való bevonuláskor került sor. Az alig megszervezett alakulatok tevékenysége igazából még nem sokkal haladta meg egy gyakorlat szintjét. Kárpátalja visszafoglalásakor már konkrét harci cselekményekre került sor. A harcokban részt vevő erők szervezetileg, anyagilag és személyileg sem álltak azon a szinten, valamint alkalom sem adódott rá, hogy a modern harcászati elveknek megfelelően alkalmazzák. A frissen bevonultatott újoncokból álló egységek megállták ugyan a helyüket, de kérdésesnek bizonyult, hogy szervezett ellenállás esetén is sikerült volna megvalósítani a kitűzött hadműveleti célokat. A kiképzés és a csapatok anyagi ellátottsága sem állt a megfelelő szinten. A gyorscsapatok – főleg azok gépkocsizó részei – csak névleg számíthattak valódi gyorsfegyvernembelinek. A gépjárművek, a páncélosok és a megfelelő vezetés hiánya gyakorlatilag kizárta a korszerű módon való alkalmazás lehetőségét. Ennek ellenére lényeges dolog, hogy a szervezés kezdeti stádiumában lévő gyorscsapatok végrehajtották a rájuk kirótt feladatot és igazolták létjogosultságukat.A tapasztalatok alapján a gyorsseregtestek vezetésére a következő évben megalakult Gyorshadtest-parancsnokság nemcsak egy esetleges hadművelet esetén biztosította az egységes, szakszerű vezetés lehetőségét, hanem a békebeli szervezés, a kiképzés irányítására is szolgált. Ez lehetővé tette a megfelelő, egységes harcászati-hadműveleti elvek kidolgozását, kipróbálását és a vezetés felkészítését a megváltozott elvek szerinti harcvezetésre. Megmutatkozott, hogy ad hoc alapon nem lehet – nem érdemes – fenntartani az új fegyvernemet. Már békeidőben meglévő és megalapozott anyagi és személyi keretekkel kell felállítani a gyorscsapatot. Ekkortól kezdik egységesíteni a csapatok gépjárműállományát – inkább kevesebb, mint több sikerrel, különösen ha bevonultatott polgári járművekre gondolunk – és megkezdik az páncélosegységek felszerelését, korábbiaknál lényegesen korszerűbb harcjárművekkel (Csaba páncélgépkocsi, Toldi könnyűharckocsi, Nimród páncélvadászok, Turán közepes harckocsi).