Details

Autor(en) / Beteiligte

• Veronika, Bus

Titel

Az Ehrlich-Ascitescarcinoma Sejtek A-Vírusokhoz Hasonló Részecskéinek Jellemzése

Ort / Verlag

ProQuest Dissertations & Theses

Erscheinungsjahr

1982

Quelle

ProQuest Dissertations & Theses A&I

Beschreibungen/Notizen

• Elsőként Bernhard /1960/ számolt be intracellulärisan előforduló virus-szerü partikulumokról, amelyeket elsősorban tumoros sejtek citoplazmájában figyelt meg és A-partikulumoknak nevezte el őket. Ezek a partikulumok kb. 70 nm átmérőjüek és két koncentrikus membránburokból, valamint egy középen elhelyezkedő, elég nagy, elektrondenz "mag"- részből állnak. Sejten belüli elhelyezkedésük alapján két tipusát lehetett elkülöníteni. Az egyik tipus az intraciszternális térben helyezkedett el, mig a másik a ciszternákon kivül, a citoplazma-matrixba ágyazva, intracitoplazmatikusan. Az intracitoplazmatikus A-partilulumokat Bernhard a B-tipusu, onkogén emlő-tumorvirus prekurzor alakjának tartja, hasonlóan Kuff és mtsai véleményéhez /1968/, akik МОРС 104E plazmasejt tumort vizsgáltak, és nem tartják kizártnak ők sem ezt a lehetőségetAz intraciszternális A-partikulumok esetében kimutatható szoros összefüggést az onkogén B- és C-tipusu partikulumokkal eddig még nem sikerült bizonyítani. Ugyanakkor Calarco és Szollosi /1973/ beszámolt arról is, hogy intracis zternális A-partikulumokat nemcsak tumorsejtekből tudnak kimutatni, hanem egér embrionális sejtekben /egészen korai, már 2-3 sejtes stádiumban/, sőt normál sejtekben is /Wivel és Smith, 1971/. Nagyobb mennyiségben azonban főleg neoplasztikus sejtekben fordulnak elő és különböző tumoros sejtvonalakból számos szerző izolálta /М0РС 460 - Robertson és mtsai., 1975; МОРС 104E Kuff és mtsai. , 1968 ; N18 neuroblastoma - Wong-Staal és mtsai., 1975; FLOPC-1 - Krueger, 1976/.Az izolált A-partikulumok biokémiai tulajdonságai, függetlenül attól, hogy milyen tumorsejtből izolálták, eléggé megegyeznek. Nem túl nagy mennyiségben, de mindegyikben megtalálhatók a nagy molekulasulyu 60-70 S, illetve 32- -35 S RNS /Krueger, 1976; Wong-Staal, 1975/, de zömmel inkább kisebb molekulasúlynak /5-15 S, Robertson, 1975/. A nagy molekulasulyu RNS-ek poly A+ véget tartalmaznak /3’/, ezek hossza 180-220 nukleotidnyi. A partikulum RNS-e RNase érzékeny, lúggal degradálható, pronázra rezisztens /Krueger, 1976/. Ugyancsak kimutatható a partikulumban reverz transzkriptáz aktivitás /RNS-függő, DNS polimeráz mind endogén, mind exogén templát jelenlétében /Krueger, 1976; Robertson, 1975; Wong-Staal, 1975/.A keletkező DNS produktum nem túl nagy, 4-10 S, és ha hibridizálják A-partikulum RNS-sel, mintegy 90% a homológ szekvencia bennük. Viszont, ha ugyanezt a DNS-t C-tipusu oncornavirus 70 S RNS-sel /egér szarkóma, leukémia/ hibridizálják, akkor a fenti hibridizációnak csak mintegy a felét kapják /Krueger, 1976; Robertson, 1975/.A partikulumokból izolálható fehérjék néhány fő komponenst és több minor fehérjét tartalmaznak. A fő strukturfehérjéje 70-73 ezer dalton molekulasulyu /Marciani és Kuff, 1973; Kuff és mtsai., 1972; Lueders és Kuff, 1975/, amely a belső membrán fő komponense. A külső membrán fő fehérjekomponense 80 000 dalton molekulasulyu. A minor proteinek zömmel 100 000, 46 000 és 30 000 daltonosak/Lueders és Kuff, 1975/.A fehérjék antigenitási vizsgálatával az A-partikulumok és a C-tipusu partikulumok között kapcsolatot nem találtak /Lueders és Kuff, 1975/.Mind morfológiai, mind biokémiai jellemzőik alapján az intraciszternális A-partikulumok és a C-tipusu onkogén RNS virusok számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, ugyanakkor különbségek is vannak, amelyek közül igen lényeges, hogy az intraciszternális A-partikulum transzformáló hatással nem rendelkezik. Terjedése tehát csak vertikális lehet.Yang és Wivel /1973/ feltételezik, hogy a tumorsejtekben kisérőként szinte mindig megjelenő A-partikulumok vagy valamilyen rendellenes sejtalkotó vagy egy biológiailag defektiv virus. Ez utóbbit több kisérleti adat is alátámasztja. így például a reverz transzkriptáz jelenléte, hiszen ez tipikus RNS-virus sajátság. Ugyanakkor az irodalomból ismert, hogy létezik olyan RSVq /Hanafusa, 1971/ C-tipusu RNS-virus mutáns, amelynek reverz transzkriptáz deficienciája van.