Details

Autor(en) / Beteiligte

• Péter, Torbágyi

Titel

Magyar Vándormozgalmak és Szórványközösségek Latin-Amerikában a Második Világháború Kitöréséig

Ort / Verlag

ProQuest Dissertations & Theses

Erscheinungsjahr

2007

Link zum Volltext

• ProQuest

Quelle

ProQuest Dissertations & Theses A&I

Beschreibungen/Notizen

• A téma felvezetéseként egy historiográfiai áttekintést kívánt adni a szerző a latin-amerikai magyar kivándorlási mozgalmak hazai és külföldi történeti kutatásairól, rámutatva arra, hogy ha nem is központi témaként, de mindig is része volt ez a hazai, illetve a Buenos Airesben és São Paulóban központosuló latin-amerikai magyar emigrációkutatásnak. A fejezet emellett egyfajta terminológiai áttekintést is kíván adni arról, hogy az emigráció szó mellett a magyar historiográfia hogyan váltogatta koronként és területenként az ezen csoportok megjelölésére használt kifejezést. Továbbá e fejezetben vállalkozik a szerző arra is, hogy egyfajta általános képet adjon a magyar kivándorlás-politika általános folyamatiról.A második, még mindig bevezető fejezet a korai, XIX. század előtti latinamerikai magyar jelenlét témáját elemzi, utalva arra, hogy ennek lehetősége igen valószínű, mindamellett a hiteles történeti kutatások számára még gyakorlatilag teljesen feltáratlan terület. Ennek ellenére számos, latin-amerikai magyarok nevével fémjelzett hipotézis kerül bemutatásra, melyek jelentőségét nem is annyira témájuk, mint inkább puszta létezésük adja. Hiszen azok leginkább a kommunista vezetésű anyaországgal kapcsolatait megszakító második világháború utáni nemzeti emigráció termékei, és mint ilyenek, arról árulkodnak, hogy a korábbiakkal szemben nagyszámú értelmiségit felvonultató csoportok a századfordulón és a két világháború között kivándorolt, többségében egyszerű származású magyarokkal való sorsközösség felvállalása helyett a történelemben még jobban visszanyúlva egy új „Gesta Hungarorum” megalkotásával próbálták identitásukat, és egyben új hazájukhoz való tartozásuk tudatát is erősíteni.A hipotézisek közt valós elemek is feltűnnek. Ilyen például a XVII. század második felétől datálható magyar jezsuita jelenlét Latin-Amerikában, mely nem is annyira számbeli, mint inkább kultúrtörténeti szempontból mutat nagy jelentőséget. Hisz az általuk hátrahagyott írásos feljegyzések közül több máig egyedülálló forrásként van számon tartva nem csak a magyar, hanem az egyetemes történettudományban és antropológiában. Az általuk készített beszámolók voltak azok az írások, melyekkel - igaz, kisebb körben - magyar utazók elsőként mutatták be e távoli földrész társadalmát, kultúráját és természeti értékeit. Kiűzésüket követően hosszú csend következett, melyet csak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc menekültjei, és a Miksa császárral, valószínűleg a magyar hadtörténet legtávolabbi vállalkozásába fogó magyar katonák törnek meg a XIX. század második felében, amikor főként az Amerikai Egyesült Államok vonzáskörében található államokról újabb érdekes és tudományos értékű beszámolókat adnak írásban közre, melyek már egyre szélesebb olvasóközönséghez juthattak el.Éppen ez utóbbi, tehát a Magyarországon megjelentetett nagyszámú korabeli beszámoló magyarázza, hogy miért is került ez a katonai emigráció a XIX. századi modern vándormozgalmak csoportjába. A szerző szerint ugyanis ezen személyek és munkáik befolyással lehettek a korabeli magyar társadalom Latin-Amerika képére. Ráadásul számos olyan eset is bemutatásra kerül, mely közvetlen módon is segíthette a későbbi magyar kivándorlók döntését, illetve új hazájukban való elhelyezkedését. Ilyen például a Csizmadia báró és Porfirio Díaz féle eset, mely a később három évtizeden keresztül kormányzó tábornok magyarok iránti szimpátiáját alapvetően befolyásolta, és ennek többször konkrét tanújelét is adta. De fontos ez a Justo Sarmiento és Juan Bautista Alberdi nevével fémjelzett romantikus generáció szemszögéből tekintve is, hiszen a függetlenség első pillanatától napirenden lévő bevándorlás náluk új színezetet kapott. Ugyanis ők nem csupán a mennyiségi, hanem a minőségi bevándorlást támogatták, melynek elemeit elképzelésük szerint Európa szabad és iparosodott népei adták volna. Ebből a szempontból tekintve pedig érthető, hogy miért helyeztünk hangsúlyt egyes kiemelkedő életutak bemutatására, ugyanis ezek sokszor pozitívan befolyásolhatták környezetük formálódó, vagy esetleg már létező magyarság képét. Hasonlóan a pozitív megítélést erősíthették Magyarország bányatechnikai kutatások terén elért eredményei, illetve az a szakképzett réteg, melynek tagjai Latin-Amerika minden fontosabb bányarégiójába eljutottak.Azonban a magyarokról alkotott benyomás korántsem volt ennyire egyértelmű, ugyanis a XIX. századi földműves kivándorlási mozgalmak megjelenése előtt két másik csoport tagjai is nagyszámban érkeztek LatinAmerikába, ráadásul a róluk kialakult kép sokkal inkább rányomta bélyegét az ekkoriban formálódó nemzeti sztereotípiák magyar megfelelőjére. Az egyik ilyen csoport a XIX. század második felében virágzásnak induló tengerentúli leánykereskedelem révén Latin-Amerika nagy kikötőibe kicsábított magyar lányok voltak, akik egyes beszámolók szerint kelet-európai társaikkal együtt meghatározó szereplői voltak például a Buenos Aires-i éjszakának, és akik szerepet játszhattak abban is, hogy az egyes latin-amerikai országok bevándorlási, illetve Magyarország kivándorlási törvényei egymás után emelték be a tiltott csoportok közé a prostituáltakat és a fiatal egyedülálló nőket.